Reggel volt! James félálomban botorkált ki hálószobájából. A tükör elé érve megigazította félrecsúszott szemüvegét és kék csíkos pizsamáját. A tőle megszokott időpontban leült reggelizni, felvágta az asztalra készített pitét. Tányérja szélén megcsillant a reggeli Nap fénye. Mikor végzett szennyesbe tette tegnapi ruháit, és egy frissen vasalt öltönyt vett elő. Megmosta a fogát, s a tükörben (a biztonság kedvéért) megcsillantotta hollywoodi mosolyát, majd elégedetten kisétált a lakásból. Az utcán sétálva kikerült egy csapat mentalistát. A pompás faleveleket magával sodorta a könnyű őszi szellő a csupasz fák ágairól, s megsimogatta az emberek arcát. A bágyadt napsugarak halványan tündököltek a reggeli ködben. A járda végén James betért egy fogadóba, ahol rátalált legjobb barátjára, Siriusra. - Készen van? – kérdezte James. - Igen, minden itt van – felelte bűnöző mosolyával Sirius, majd elbújt egy asztal mögé, letette táskáját, elővette légfrissítőjét, körbe fújta a helyiséget, majd újra eltűnt. Pár perc múlva egy lány lépett be az ajtón meglengetve sűrű haját. A vörös hajfürtök táncoltak a levegőben. James ott állt, ujjait tördelve, elpirulva, és dadogva megszólította a lányt: - Öhm… Lily? - Igen, én vagyok – mondta a lány. - Hát… öhm… szeretném megkérni a… öhm kezedet. - Tényleg? Nem mondod? – kérdezte fásultan a lány. – Körülbelül ez lenne a kilencvenharmadik alkalom. - De ez most más lesz! Hallgasd meg e gyönyörű költeményt, melyet csak a te számodra írtam. - Hallgatom. - Szeretlek… - Na ne mond! – legyintett Lily. James letérdelt egy helyesírási szótárra és elővette zakózsebéből a tarot kártya dobozába rejtett agyagból megformált jegyűrűt. - Imádom a kék… vagyis zöld szemeidet… - Kezdődik… Sirius egy ablaktörlőlapáttal mutogatott, mint egy reptéren, és hangosan, de súgott Jamesnek: - Olyan szerelmes vagyok beléd… - formálta némán a szavakat. - Lily, te szociális légylárva… Mi?!... öhm… romantikus kékbálna… öhm… Mi?! Magyarázz már érthetően! Basszus miattad vesztem el ezt a kört is! – ordítozott James… na nem Lilyvel, hanem Siriusszal. - De segg vagy! Én miattam? Nem én beszéltem a szociális légylárváról, hanem a sarkon az a mugli BKV ellenőr! Te segg! - Segg vagy te! - Jajj, istenem de köcsögök vagytok, nem veszitek észre, hogy én is itt leledzem? – szólt közbe Lily. - Félre érted! Félre érted! De akkor már késő volt. Lily már dühösen elviharzott, s bevágta maga mögött az ajtót. A kis poros kocsma összedőlt, James és Sirius egy utolsó halk nyögést hallatott. - De segg vagy, Lily! Vége